A második görög diaszpóra Magyarországon

Az 1946-1949-es görögországi polgárháború eredményeként közel 100 000 ember volt kénytelen elhagyni az országot, ebből több ezren Magyarországon leltek menedékre. Számunk az évek folyamán változó (voltak, akik csak ideiglenesen, csupán hónapokat vagy éveket töltöttek itt, mások családegyesítés címén végül más országokban telepedtek le, vagy költöztek Magyarországra). 1952-ben 7600, egy 1954-es felmérés szerint viszont már csak kb. 6100 görög emigráns maradt Magyarországon. Ennyi ember számára kellett szállást, munkát és a gyerekek számára tanulási lehetőséget biztosítani.

A Magyarországra érkezett munkaképes görögök 90-92 %-a földműves volt és csak 8-10 %-a munkás, értelmiségi, tisztviselő és egyéb foglalkozású. Néhány év alatt pedig a munkaképes dolgozók közül már kb. 82 %-a az iparban (olyan területeken, ahol az 1950-es években nagyipar volt, vagy ahol nagy iparosítás kezdődött – Budapest, Miskolc, Ózd, Tatabánya, Dunaújváros és a későbbiekben Pécs), 7 %-a a mezőgazdaságban (főleg a felépített Beloiannisz községben) és 11 %-a egyéb munkaterületen nyert elhelyezést. Ami a Budapesten maradó görögöket illeti olyan döntés született, hogy „az iparban munkába állítandó 1500 menekültet (családtagokkal együtt 1900) a Kőbányai Dohánygyár telepén… kell lakáshoz juttatni”. (A dohánygyári telepen 1968-ig éltek görögök. 1959-től folyamatosan az akkoriban felépített lakótelepeken helyezték el a görög családokat). Az 1950-es évek közepére, végére tehát a letelepedés, vagy inkább letelepítés tulajdonképpen megtörtént. Az ideérkezet görögök, még ha politikai emigránsként is, de fokozatosan betagozódnak az ország társadalmába.

1974 júliusában Görögországban megbukik a jobboldali „ezredesek” juntája. Görögország elindul a demokratikus fejlődés útján, Magyarország és Görögország között felélednek a mélyponton lévő diplomáciai kapcsolatok. A görögországi változások befolyással vannak a magyarországi görög közösség, a politikai emigránsok életére, alapjaiban változtatják meg itteni helyzetüket. Felmerül (többek között) a repatriálás és az ezzel kapcsolatos esetleges görögországi nyugdíj kérdése, a menekült (emigráns) státusz valamint a magyarországi görögök politikai szervezete, a „Magyarországon Élő Görög Politikai Emigránsok Egyesülete” megszüntetésének és ezzel párhuzamosan egy új kulturális egyesület létrehozásának kérdése is. A változtatásokat magyar részről kezdeményezik (pl: normálisan működő és fejlődő diplomáciai kapcsolatok vannak Görögországgal, így kissé érthetetlen a „görög politikai emigráns” státusz Magyarországon) és hosszú, több évig tartó tárgyalásokat követően (a tárgyalások a Magyar Szocialista Munkáspárt és a vonakodó, a változtatásokat elutasító Görög Kommunista Párt között folynak) végül is a magyar álláspont érvényesül. 1981 végére az emigráns státusz megszűnik és az itteni görögöknek dönteniük kell:

1. felveszik a görög állampolgárságot és visszatérnek Görögországba, vagy továbbra is Magyarországon élnek, de ez itt tartózkodási engedélyhez kötött
2. felveszik a magyar állampolgárságot és azonos jogokkal rendelkeznek, mint minden magyar állampolgár
3. vagy egy befogadó harmadik állam állampolgárságát kérik.

Ezzel párhuzamosan 1981. december 31-én jogutód nélkül megszűnik a Magyarországon Élő Görög Politikai Emigránsok Egyesülete és 1982 március 20-i alakuló gyűlésen, társadalmi szervezetként létrejön a Magyarországi Görögök Kulturális Egyesülete. (Jellemző és fontos megemlíteni, hogy a kulturális egyesület megalakulása után a Görög Nagykövetség először hívja meg a magyarországi görögök képviselőit a nemzeti ünnep alkalmából rendezett fogadásra és először jelennek meg a nagykövetség képviselői – a konzul és két munkatársa – az egyesület által szervezett megemlékezésen!)

Az újabb nagy szervezeti változás a magyarországi görögök életében az 1990-es évek elejére tehető. 1993-ban a magyar parlament elfogadja a kisebbségi (a későbbi módosításokban már nemzetiségi) törvényt, amelyben a 13 elismert, őshonos, államalkotó kisebbség (nemzetiség) között szerepel a görög nemzetiség is. Ez a törvény és a későbbi módosításai biztosítják azokat az egyéni és közösségi jogokat, amelyek meghatározzák e nemzetiségek – így a görög – életét. Megalakul az országos és a fővárosi görög önkormányzat, a vidéki görög önkormányzatok, valamint a későbbi választások során a budapesti kerületi önkormányzatok is. Ezen országos és helyi szervezeteire támaszkodva és a törvény adta lehetőségekkel élve a magyarországi – így a fővárosi – görög közösség megkezdhette kulturális autonómiájának kialakítását és fejlesztését.

Első híreink és leírásaink a vándorló magyarokról a bizánci történetíróktól származnak. A magyar állam megalakulása után sokrétűek lettek a kapcsolatok a két ország között.